Bejegyzések

Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Lassan elfogynak a házasulandó barátok. Mitől függ, hogy egy esküvőn hajnalig táncolunk-e? 99%-kal kevésbé vagyok neurotikus itt, mint otthon. Elmentem majdnem 24 órára a telefonom nélkül, a szemem sem rebbent.  Nevetséges, de a klímakatasztrófa sem nyomaszt itt annyira, mint otthon - csalóka, és tudom, hogy nem igaz, de egyszerűen csak az hogy Budán vagyok és SOK A FA segít. Kapaszkodunk, amibe lehet.
 máskor annyira jól, most alig-alig tudok tervezni. sok dolog összesűrűsödött a nyár végére: barátok esküvője, a mi esküvőnk, utána nyaralás. kár, hogy a cicák nem jöhetnek, hiányozni fognak. szervezni kellene, tervezni, vásárolni, de csak elmegy az idő. de elolvastam egy 40+ oldalas planning dokumentumot és véleményeztem, az is valami. reggel dühösen kelek fel (magyar erdők tarvágása), ebédidőben dühös vagyok (thames water pazarlása), délután dühös vagyok (hülyeségeket mondanak az emberek az INTERNETEN), estére azért megnyugszom. holnap kezdődik minden elölről. napi hála: scrabble ebédszünetben.
 napi hála: a szombati nagybevásárlás "Stars Hollow"-ban. visszaviszem a "nem újrahasznosítható", puha műanyagot a bevásárlóközpontba, ahol újrahasznosítják egy-két kozmetikai termék kiürült csomagolását a Bootsba beugrunk a könyvtárba a csomagolás mentes boltban feltöltjük a dobozainkat, üvegeinket: müzli, tészta, mosogatószer stb. a lengyel boltban barna kenyeret, sárga, "európai" paprikát, túrót. magyar szót hallunk, ami összezavar - nem szoktunk más magyarokkal találkozni a városban és szerencsére kint van a triciklis olasz fagyis, úgyhogy felkapunk egy-egy fagyit hazafelé még beugrunk az összes charity shopba: tányérokat keresünk, már egy ideje, mert pont annyi van, hogy mire feltöltjük a mosogatógépet, semmi sem marad a szekrényben. még 2-3 tányért szerettünk volna, nem egy teljes szettet. szerencsére a második helyen találunk. aztán 35 perc a séta haza, felpakolva, uphill. mégis megéri: annyira más, mint mindent megrendelni a Sainsburysből. minden t

szombaton

megvolt a fesztivál, kint voltam a napon négy órát. beszéltem: klímaváltozás-tagadóval kétgyerekes családanyával, aki azt hitte, ha a radiátor fölé polcot rakunk, attól melegebb lesz a lakás (a helyes válasz a három opció közül a hővisszaverő fólia volt a radiátor és a fal közé) gyerekekkel, akik mindenre tudták a választ volt-e értelme? persze, ha csak egyetlen embert is meggyőztem, hogy ne folyassa a vizet fogmosás közben, vagy tekerje le egy fokkal a fűtést, az már számít. volt-e értelme? semmi. disruptive action kell, és amikorra az XR szervezi a nagy szeptemberi tüntetést, mi pont Magyarországon leszünk. mindegy - small scale community action matters. kell számítania, különben hiába töltök el vele számtalan órát minden nap. sokáig úgy gondoltam, hogy ezért (értelmes közösségi munka) haza kellene költözni, mert itt mindig kívülálló leszek. aztán valami átszakadt - nem az állampolgárság (bár biztos az is segít), talán a kung fu? hirtelen, két év után elkezdtem más maidenheadieket (&

Zsófia és a terrible horrible no good very bad day

megint. --- kimondhatatlanul fáradt vagyok érzelmileg, nem is tudom mikor merültem ki ennyire utoljára. --- in other news, a hét második felére jött egy kis lehűlés, én pedig megpróbálok bizakodni. holnap a Maidenhead Festivalon önkénteskedek a klíma csoporttal - kíváncsi vagyok, milyen lesz, a legutóbbi ilyen élményünk elég rosszul sikerült. egyedül kevesek vagyunk, a kormány pedig későn lép - but together, as a community, we can make a difference. bocsi a hunglishért. nem akarok repülni, de várom már, hogy Magyarországon legyek. --- mondtam már, hogy vezetni tanulok? teljesen értelmetlenül, hiszen nem hiszek az egyéni szintű autózásban. és mindjárt elfogy a benzin. de: ez is egy képesség, mint a biciklizés - érdemes megtanulni, nem? ki tudja, mit hoz még az élet.
a cicák lihegnek. a cicáknak nem lenne szabad lihegniük. (valójában csak a Briós liheg, szerencsétlen kis hosszú szőrű, a Prézli teljesen elemében van és egy egyiptomi isten életét éli.) és csak 32 fok körül van a lakásban - Pakisztánra gondolok, az 50 fok körüli embertelen hőségre. cheerful. gondolom, business as usual egyébként. és te mit tettél, amíg még lehetett volna tenni valamit? sírtam miatta az interneten. (ez utóbbi nem teljesen igaz, sok más dolgot is csinálok, de őszintén? ez egy fontos elem.) a kis buta mindig ott akar lenni, ahol mi vagyunk, úgyhogy szerintem ma a fürdőben alszom a kövön, különben nem jön be. (macska.)